Van az a pillanat a politikában, amikor már nem egy új törvény, egy új hivatal vagy egy új arc a hír, hanem az, hogy valaki nekimegy annak az egész szerkezetnek, amelyhez sokan évek óta csak dühösen legyintettek. Most nagyjából ez történik: a Tisza Párt nem egyetlen korábbi döntést akar kipiszkálni a rendszerből, hanem több olyan elemet vett célba, amelyeket sokan a Fidesz-korszak legmakacsabb, legidegesítőbb és leginkább bebetonozott örökségének tartottak.

A tét ráadásul nem elméleti. Ezek azok az ügyek, amelyek a hétköznapokban is visszaköszöntek: ki dönt az iskolákról, hova tűnik a közvagyon, kik ülnek az egyetemek fölött, mennyire ellenőrizhető a politikusi gazdagodás, és meddig nyúlhat el egy kormányfő hatalma. A mostani lépésekből az látszik, hogy nem kozmetikázás készül, hanem egy jóval szélesebb politikai és intézményi nagytakarítás.

Ez azért is különösen erős nyitás, mert a célkeresztbe került ügyek nem mellékszálak. Ezek voltak azok a pontok, ahol az elmúlt években a legtöbb kritika gyűlt össze: a központosítás, az átláthatatlanság, a politikai befolyás és a közpénzek körüli homály. A kérdés most már nem az, hogy hangzatosak-e a bejelentések, hanem az, hogy valóban végig tudják-e verni őket jogilag, pénzügyileg és politikailag.

Az első nagy front az a terület, ahol hosszú ideje sok a kérdőjel, de kevés a tiszta válasz. A Tisza-kormány soron kívüli és teljes körű felülvizsgálatot rendelt el azon befektetési konstrukcióknál, amelyek körül az elmúlt években hatalmas vagyonok mozogtak, miközben gyakran alig lehetett tudni, valójában ki áll mögöttük. A határidő is szoros: június 15-ig elő kell készíteni az új szabályozást, mégpedig úgy, hogy a tényleges tulajdonosi háttér sokkal átláthatóbb legyen.

Ez a terület azért különösen kényes, mert a korrupcióellenes szervezetek régóta jelezték: a rendszer jelenlegi formájában bőven hagy teret a rejtőzködésnek. A Transparency International Magyarország korábban is azt sürgette, hogy legyen egyértelmű és pontos nyilvántartás a valódi tulajdonosokról. A Direkt36 pedig arról írt, hogy egy állami adatbázisból eltűntek ilyen adatok, ami csak még jobban felerősítette a gyanút, hogy itt nem pusztán pénzügyi technikáról, hanem befolyásról és vagyonmentésről is szó lehetett.

Ha ezen a ponton valódi szigorítás jön, annak nemcsak jelképes, hanem nagyon is gyakorlati súlya lehet. Egy átláthatóbb rendszer ugyanis nemcsak a jövőre nézve lenne fontos, hanem visszafelé is fényt vethet arra, milyen állami eredetű vagy közpénzből felduzzadt vagyonok bújtak meg ezek mögött a konstrukciók mögött. Ez lehet az egyik legfontosabb korrupcióellenes fordulat, ha tényleg végigviszik.

A másik látványos célpont egy olyan intézmény, amely már megszületésekor is komoly vitákat kavart. A Tisza alkotmánymódosítási csomagja megnyitná az utat annak a hivatalnak a megszüntetéséhez, amelyet a Fidesz 2023-ban hozott létre, és amelyet több nemzetközi szervezet, valamint jogvédő testület is élesen bírált. A Reuters korábbi összefoglalója szerint a Velencei Bizottság arra figyelmeztetett, hogy a működése visszatartó hatással lehet a szabad demokratikus vitára.

A kritika nem maradt elméleti szinten. Később ez a szerv vizsgálatot indított korrupcióval foglalkozó civilek és oknyomozó műhelyek ellen is, ami sokak szemében azt erősítette meg, hogy nem semleges állami intézményként, hanem politikai nyomásgyakorló eszközként működik. A Tisza olvasata szerint ez a hatalmi gépezet egyik legnyilvánvalóbb fegyvere volt, ezért a felszámolása nemcsak adminisztratív döntés lenne, hanem üzenet a független sajtó és a civil szféra felé is.

Hasonlóan mélyre nyúl a terv az egyetemek ügyében. Az alkotmánymódosítás lehetővé tenné, hogy az állam visszavegye az alapítói jogokat azoktól a közérdekű vagyonkezelő alapítványoktól, amelyekbe korábban jelentős állami vagyont szerveztek ki. A Reuters szerint a javaslat odáig is elmenne, hogy bizonyos alapítványokat fel lehessen oszlatni, miközben az elmúlt időszakban százmilliárdos nagyságrendű vagyon került ezekbe a struktúrákba.

Ez messze túlmutat az egyetemi működés technikai kérdésein. Arról szól, hogy ami korábban közvagyon volt, azt mennyire lehet magánjogi formák mögé tenni úgy, hogy közben a döntéshozatal kikerül a közvetlen demokratikus ellenőrzés alól. A Fidesz idején sok felsőoktatási intézmény került alapítványi fenntartásba, gyakran kormányközeli kuratóriumokkal; a Tisza most ennek a modellnek menne neki.

Az oktatásban közben egy másik, sok tanárt személyesen is érintő ügyhöz is hozzányúlnának. A kedd esti Magyar Közlöny szerint a kormány előkészíti a köznevelésben dolgozók kollektív jogainak helyreállítását, ami a gyakorlatban elsősorban a pedagógusok sztrájkjogának visszaadását jelenti. A Telex összefoglalója szerint épp a korábbi korlátozások vezettek oda, hogy a tanárok egy része polgári engedetlenségi akciókba kezdett.

Ez azért több egyszerű munkajogi korrekciónál. Az elmúlt években sok pedagógus úgy érezte, hogy a hivatalos érdekképviseleti csatornák kiürültek, és a rendszerből kiszorult a valódi nyomásgyakorlás lehetősége. A sztrájkjog visszaállítása ezért egyben azt is üzenné, hogy a tanárok nem csupán végrehajtói egy központi akaratnak, hanem joguk van szervezetten fellépni a saját szakmai és munkaügyi érdekeikért.

Ugyanebben az oktatási csomagban szerepel a tankerületi rendszer és a Klebelsberg Központ teljes átvilágítása is. Lannert Judit oktatási és gyermekügyi miniszternek július 15-ig kell átnéznie a tankerületek szervezeti működését, a személyi viszonyokat, a döntési jogköröket és a gazdálkodást. A cél egyértelmű: több szervezeti, szakmai és részleges pénzügyi önállóságot adni az iskoláknak.

Aki valaha látott belülről magyar iskolát, sejti, ez miért fontos. A túlközpontosított modellben sok helyen még kisebb ügyekben is lassú, nehézkes és távoli döntésekre kellett várni. Ha ebből valóban visszavesznek, az nemcsak papíron jelentene változást, hanem az igazgatók, tanárok, szülők és diákok mindennapjaiban is.

Kevésbé látványos, de szimbolikusan annál fontosabb lépés lehet, hogy a Nemzeti Pedagógus Kar tagsága nem maradna kötelező. A Telex szerint egyelőre ennyi biztosan látszik a felülvizsgálatból. Ez azért erős jelzés, mert sok tanár ezt a szervezetet nem valódi érdekképviseletként, hanem felülről létrehozott, kötelező keretként élte meg.

A kötelező tagság eltörlése azt üzenheti, hogy a szakmai képviseletet nem lehet adminisztratív kényszerrel pótolni. A pedagógusok így szabadabban dönthetnének arról, melyik szervezetet érzik hitelesnek, és kiket fogadnak el valódi képviselőjüknek. Egy ilyen lépés kevésbé hangos, mint egy sztrájkjogi fordulat, de a szakmán belüli légkör szempontjából nagyon is számít.

A Tisza nem állna meg az intézményi ügyeknél: a miniszterelnöki hatalom időbeli korlátozását is beírná a rendszerbe. A javaslat szerint legfeljebb két ciklus, összesen nyolc év lehetne a plafon. A Reuters szerint a szöveg azt is kimondaná, hogy aki 1990. május 2. után már legalább nyolc évig betöltötte ezt a tisztséget, azt nem lehetne újraválasztani.

Nem meglepő, hogy a Fidesz ezt „lex Orbánként” támadja, hiszen a szabály közvetlenül Orbán Viktort is érintené. A Tisza viszont azt állítja, nem személyre szabott bosszúról van szó, hanem a hatalomkoncentráció elleni biztosítékról. Politikai értelemben ez az egyik legkeményebb üzenetük: ne legyen újra olyan helyzet, hogy egyetlen ember másfél évtizeden át megszakítás nélkül uralja a teljes politikai teret.

Közben a gazdasági fronton is nyitnak. Napirendre került a koncessziós rendszerek felülvizsgálata, ideértve a MOHU hulladékkoncesszióját, a kaszinókoncessziókat és más, hosszú évekre kiosztott jogosultságokat. A Telex-interjúk és a kormányzati jelzések alapján ezeknél az átvilágítás, az újraszabályozás, sőt bizonyos esetekben az extra adóztatás is szóba kerülhet.

Ez azért nagy falat, mert a koncessziók nem rövid távú engedélyek, hanem gyakran évtizedekre meghatározzák, ki termelhet profitot egy-egy kulcsterületen. Ha ezt a rendszert valóban újranyitják, komoly gazdasági érdekek sérülhetnek. Magyarul: itt már nemcsak politikai ellenállás várható, hanem kemény üzleti konfliktusok is.

Legalább ennyire érzékeny a vagyonnyilatkozatok szigorítása. Magyar Péter a Telexnek arról beszélt, hogy ki kell terjeszteni a kötelezettséget, és a politikusok, pártvezetők, valamint közeli hozzátartozóik vagyongyarapodását akár húsz évre visszamenőleg is vizsgálhatnák. Ehhez a NAV jogköreit is bővíteni kellene.

Ez a terv azért üt nagyot, mert évek óta közbeszéd tárgya, hogy egyes politikusok hivatalosan visszafogott vagyonnal szerepelnek a papírokban, miközben a környezetük látványosan gazdagodik. A Tisza azt mondja, a vagyonnyilatkozat ne formaság legyen, hanem ellenőrizhető valóság. Ha ebből tényleg működő rendszer lesz, az a magyar közélet egyik legrégebbi és legfájóbb bizalmi válságát érintheti.

A szélesebb képben mindez egy nagyobb vállalás része: az állami intézmények politikai foglalásának visszaszorítása. Ide tartozik a korábban említett hivatal megszüntetése, az Integritás Hatóság jogköreinek bővítése, az állami média átvilágítása, valamint az állami szerződések és beruházások felülvizsgálata. Az Index a május 19-i Magyar Közlöny alapján arról írt, hogy több kiemelt területen is elindult a revízió, köztük az MTVA, Paks, az állami beruházások, a diplomata-útlevelek és a vendégmunkás-szabályozás esetében.

Ez a legnehezebb része az egész csomagnak. Egy törvényt átírni gyorsabb, mint egy teljes állami működést kiszedni a politikai lojalitás, a személyi hálózatok és a régi szerződések fogságából. Az igazi próba itt jön majd: mennyit lehet ténylegesen visszafordítani abból, ami az elmúlt 16 évben intézményi szokássá vált.

Fontos ugyanakkor, hogy a Tisza nem mindent akar eltörölni, ami a Fidesz alatt született. Magyar Péter többször jelezte: a családtámogatások, adókedvezmények és olyan szociális elemek, amelyek valóban segítik az embereket, megmaradhatnak. A kommunikációjuk lényege az, hogy külön kell választani a társadalomnak hasznos intézkedéseket azoktól a konstrukcióktól, amelyek szerintük a hatalom bebetonozását vagy a közvagyon kiszervezését szolgálták.

Politikailag ez ügyes pozíció: nem rombolásként, hanem takarításként adják el az egész programot. A választók jelentős része ugyanis nem feltétlenül teljes tabula rasát akar, hanem azt, hogy ami működik és segít, maradjon, ami pedig a rendszer visszásságait testesíti meg, azt bontsák le. Most már csak az a kérdés, hogy a nagy lendületből mennyi lesz valódi, végrehajtott változás.

A következő hetekben dől el, hogy a mostani bejelentésekből lesz-e kézzelfogható fordulat, vagy csak erős nyitány marad belőlük.

A tartalom előállítása során mesterséges intelligenciát is alkalmaztunk.