Egy menedzser hajótörést szenved, és egy lakatlan szigeten találja magát. Heteken át kókusztejen él, miközben nap mint nap a horizontot kémleli segítség után kutatva. Egyik délután azonban egy csónak tűnik fel a parton, benne egy lenyűgözően szép nő. A férfi izgatottan ugrik fel. – Végre, megmentett valaki! – kiáltja boldogan.

– Sajnos nem – válaszolja a nő mosolyogva. – Én is hajótörött vagyok, a szomszédos szigeten lakom. A férfi csodálkozva pillant a csónakra, és reménykedve kérdezi:

– Akkor talán ezzel a csónakkal kijuthatunk innen? – A csónakot én magam építettem – mondja a nő büszkén. – Bambuszból, háncsból és levelekből. De sajnos legalább két hétre vagyunk a legközelebbi lakott területtől, és nem tudnánk elég vizet vinni az útra. Inkább jöjjön át hozzám, legalább nem leszünk egyedül.

A férfi beleegyezik, és áteveznek a nő szigetére. Ahogy partra száll, a menedzser teljesen lenyűgözve nézi a rendezett környezetet: egy kavicsos út vezet egy stílusosan megépített bungalóhoz, amely szinte hihetetlen ebben a vad környezetben. – Meghívhatom egy italra? – kérdezi a nő, mikor beérnek a bungalóba.

– Köszönöm, de elegem van a kókusztejből – feleli a férfi kissé kedvetlenül. – Ugyan már, van egy saját lepárlóm. Mit szól egy Martinire?

A férfi szeme elkerekedik, de elfogadja a poharat. Miközben kortyolja az italt, a nő egy újabb meglepetéssel áll elő: – Biztosan szívesen megborotválkozna, amíg én átöltözöm.

A férfi szó nélkül belép a fürdőszobába, ahol két tökéletesen kiélezett kagylót talál. Az egyikbe habozás nélkül belefog, és alaposan megborotválkozik. Mire végez, a nő már várja, alig néhány ügyesen elrendezett liánba öltözve. – Gondolom, régóta van egyedül… – mondja sejtelmes mosollyal, miközben hátrasimítja a haját.

– Igen – feleli a férfi kissé zavarodottan. – És biztosan szeretne végre olyasmit csinálni, amit már nagyon rég nem tehetett – folytatja a nő, egyre közelebb lépve.

A férfi szeme felcsillan. – NEM mondja komolyan! Végre megnézhetem az e-mailjeimet?!