Egy este a süketnémák társasága elmegy egy szórakozóhelyre kikapcsolódni. Visznek magukkal egy jeltolmácsot is.
Hirdetés
A tolmács előre szól a pincérnek, hogy egy órára el kell mennie, de megnyugtatja, hogy nem lesz gond, mert egyszerű jelekkel tudnak majd kérni italokat.
– Ha valaki felemeli a mutatóujját, akkor sört kérnek, ha pedig a középsőt, akkor bort – mondja a tolmács a pincérnek, majd távozik.
Hirdetés
A társaság gyorsan alkalmazkodik, és rövid időn belül többen is emelik a mutatóujjukat. A pincér pedig rendre hozza a söröket. Kis idő múlva már a középső ujjak emelkednek, és ekkor már borral érkezik az ital.
Ez így megy egy darabig: hol sört, hol bort kérnek az egyszerű jelekkel. Aztán egy ponton a süketnémák felváltva kezdik mutogatni mindkét ujjukat, amitől a pincér teljesen összezavarodik. Nem tudja, most mit is akarnak, hiszen egyszerre kérnek sört és bort is, de ez eddig még nem volt.
Hirdetés
Már kezd kétségbeesni, amikor végre visszaérkezik a tolmács. Megkönnyebbülten rohan hozzá a pincér és kérdezi:
– Végre itt van, el sem tudom képzelni, mit akarnak most ezzel a mutogatással!
A tolmács elmosolyodik, majd nevetve válaszol:
Hirdetés
– Semmit nem kérnek, csak berúgtak, és most azt „éneklik”, hogy „sört ide, bort ide”!