A szüleink talán a legmeghatározóbb emberek az egész életünkben. Ők azok, akik felnevelnek minket, akik óvnak, védenek, és akik segítenek megalapozni a személyiségünket, akik felnőttként vagyunk. Sajnos azonban mindenki életében eljön az az időszak, amikor szüleink már nem lehetnek velünk, nem fogják már a kezünket, nem szolgálnak már iránymutatással az életben.

Emlékük azonban örökre szívünkben él: mindaz a jó, amit tőlük kaptunk! Most, apák napján az édesapánkat ünnepeljük, és ha már nem lehet köztünk,  őrá emlékezünk.. Mégpedig az alábbi, gyönyörű videóval, illetve egy verssel:

Kaczor Ferenc – Édesapa gyere haza

Kisfiúcska ül a padon,könnyes a szeme, Azt zokogja: „nincs apukám,elköltözött messzire. Körötte még a fák is sírnak, Könnyezve sóhajt,

s egy dalt dúdolgat: Refr.: Édesapa, gyere haza, kérlek! Azt ígérted, nem maradsz soká. Minden este sír az anyu érted,

olyan üres nélküled a ház. Édesapa, gyere haza, kérlek! Szívünkből szól! Ne felejtsd el megosztani, hogy a barátaid is meghallgathassák!

Legyen könnyű a föld mindazon Édesapáknak, akik már nem lehetnek velünk! Nyugodjanak békében!