Egy fiatal anya saját anyósáról szóló, megható megemlékezését foglaljuk össze, amelyet az interneten találtunk:
Hirdetés
“Az anyósomra emlékezem, aki annyi borsot tört az orrom alá annak idején. Mindig neki kellett a figyelem középpontjában állnia, és mindig csak akkor érezte jól magát, ha csak rá figyeltek a gyermekeim.
Minden lehetséges szabályt megszegett, amelyet próbáltam a gyerekeimnek megtanítani, a végtelenségig elkényeztette őket: bármit kértek, azt megvette nekik, ha süteményt, vagy más édességet akartak, azt megsütötte nekik, és sosem kellett időben lefeküdniük.
Hirdetés
Mindig is attól féltem, hogy hogy fogom őket így megtanítani mindenre, ami az életben fontos, ha az anyuka a három gyereknek háromféle vacsorát főz, csak azért, mert ők “megrendelték”… Soha nem lett volna olyan kívánságuk, amit nem teljesít.
Ám amikor meghalt, és elmondtam a kicsiknek a hírt, láttam a szemükben, hogy mekkora veszteség érte őket.
Hirdetés
Hirdetés
A fotó illusztráció!
Egy olyan embert vesztettek el, aki pontosan olyannak szerette őket, amilyenek, és aki mellett nem kellett szabályokhoz alkalmazkodniuk… Aki mellett önmaguk lehettek… Bár én mindig csak a rosszat láttam benned anyuka, ezért amíg éltél, nem vettem figyelembe, hogy mennyi szeretetet adtál a gyermekeimnek!
Már őszintén bánom, de már nem mondhatom el neked, őszintén köszönöm, és szeretnélek megölelni!”
Neked mi a véleményed? Ne felejtsd el megosztani, hogy a barátaid is elolvashassák!