Az interneten találtuk a történetet, amelyet most összefoglalunk Nektek:
Hirdetés
„Még nem voltam 40 éves, amikor egy autóbalesetben váratlanul elhunyt a férjem. A férjem kiterjedt családja, a sógornőm, az anyósom, és még sokan mások is az én lelkemet ápolgatták, és nagyon sokat segítettek ebben az időszakban, hogy ne omoljon össze a gyász súlya alatt.
Azonban még csak nem is sejtették, hogy a férjemmel az utóbbi években már annyira eltávolodtunk egymástól, hogy sokszor mentem haza azzal, hogy hogyan fogom elmondani neki, hogy el akarok tőle válni… Ráadásul egy másik férfi is volt az életemben, akihez ekkorra már szorosabb kapcsolat fűzött, mint a férjemhez.
Hirdetés
Persze jólesett a szeretetük, és az is, hogy megtarthattam a házat, amely a férjem tulajdonát képezte. Akkora szeretettel viszonyultak hozzám elhunyt férjem családtagjai, hogy csak nőtt és nőtt bennem a lelkifurdalás…
Hirdetés
A fotó illusztráció
Egy gyászoló özvegy szerepébe kerültem, így évekig hordhattam a fekete ruhát egy olyan férfi miatt, akivel már egyáltalán nem kötődtünk egymáshoz érzelmileg.
Azóta több év eltelt, és bemutattam a férjem családjának azt a férfit, Andrást, akivel már régen szerettük egymást. Ők természetesen nem tudják, hogy milyen régi ez a kapcsolat, és örömmel fogadták, hogy végre nem vagyok egyedül. Egyetlenegy dolog maradt csak meg: a lelkifurdalás!”
Hirdetés
Neked mi a véleményed?