Az USA-ban bolti lopáson értek egy tizenöt éves srácot, aki szökés közben fellökött egy polcot is.
Hirdetés
Az ügy tárgyalásán a bíró első kérdése az volt a vádlotthoz, hogy valóban lopott-e kenyeret, és valóban felborította-e a polcot.
A fiú láthatóan erősen szégyenkezve igent mondott.
Hirdetés
A bíró rákérdezett a lopás okára.
Erre a vádlott azt felelte: “Szükségből”.
A bíró érdeklődött, hogy miért nem vette meg inkább a kenyeret.
Hirdetés
A fiú erre őszintén elmondta, hogy nem volt rá pénze.
Erre a bíró megkérdezte, miért nem kért a szüleitől.
A vádlott elmondta, hogy apukája meghalt, anyukája súlyos beteg, neki lopta a kenyeret.
A bíró erre azt kérdezte a fiútól, hogy ő nem vállalt-e munkát.
A fiú elmondta, hogy egy autómosóban dolgozott, de elbocsátották, mert szabadnapra volt szüksége az anyukája ápolására. Ezután a bíró úgy érezte, mindent tisztázott, és ítéletet hirdetett:
Hirdetés
Hirdetés
“A lopás, főleg a kenyérlopás különösen szégyenteljes bűncselekmény.
Mindannyian felelősek vagyunk érte, beleértve engem is, felelős azért, hogy ilyesmi megtörténhet. Így az összes jelenlévőt tízdolláros bírsággal sújtom.”
A bíró elmondta, hogy ha egy gyereknek kenyeret kell lopni, az az egész társadalomra, közösségre nézve szégyenteljes, és ő személyesen is szégyelli magát. Közben könnyes szemmel adta át a fiúnak az összegyűjtött pénzt.
Attól tartunk, hogy ez inkább csak egy szép és tanulságos történet, de nyilván nem eshetett meg. Arra lennénk kíváncsiak, létezhet-e ilyen igazság azok számára, akik önhibájukon kívül kerülnek nehéz helyzetbe…
Nagyon igaza van a bírónak! Neked mi a véleményed?