Az idős olasz úr, Guiseppe egymagában éldegélt egy kis házban, New Jerseyben. Évről évre elvégezte a kert munkákat, de már egyre nehezebben bírta.
Hirdetés
Egyszer aztán már úgy érezte, képtelen a kertje felásására. a korábbi években egy szem fia, Vincent segített be neki, de ő most börtönbüntetését töltötte. Ekkor Guiseppe úgy döntött, ír neki, hátha mégis tud valahogy segíteni:
“Kedves fia, nagyon szomorú vagyok, mert képtelen vagyok felásni a kertet. Tudom jól, ha tehetnéd, segítenél nekem. Sok szeretettel: Apád”
Hirdetés
Nem telt bele csak pár nap, és már jött is a válasz:
Hirdetés
“Drága apa, nehogy felásd a kertet! Ott ástam el a holttesteket! Szeretettel: Vincent”
Nem kellett sokat várni, hatósági emberek jöttek kommandósokkal, és a kert minden egyes négyzetméterét alaposan felásták, de nem volt ott semmi. Bocsánatkérések közepette távoztak.
Másnap az öreg ismét levelet kapott a fiától: “Édesapám, már elültetheted a paradicsomot. Én már megtettem, amit tudtam. Szeretettel: Vincent”
Hirdetés
Frappáns, ugye? 🙂 Neked mi a véleményed? Ha szeretnéd, hogy a barátaid is elolvashassák, ne felejtsd el megosztani!
(A borítókép illusztráció)