Az alábbi vallomást az interneten találtuk, és egy házas férfi (A történet kedvéért nevezzük őt Ferencnek) tette közzé, és a házasságát is érinti feleségével, (a történet kedvéért őt pedig nevezzük Máriának).
Hirdetés
Röviden összefoglaljuk nektek a sztori lényegét, mert figyelemre méltónak tartjuk:
“Feleségemmel kilenc évvel ezelőtt házasodtunk össze, de még nincsen gyermekünk. A feleségem nagyon gondoskodó, azonban úgy érzem, hogy a rutin, és a szürke hétköznapok egy kicsit megölték a kapcsolatunkat.
Hirdetés
Mária sincs már a régi formában, bizony felszaladt pár kiló…
A munkahelyemen megismertem egy nálam hat évvel fiatalabb, gyönyörű, felpezsdítő energikus és jó humorú nőt, Kittit, akinek van egy hatéves kislánya.
Egy alkalommal úgy döntöttem, elhívom őt vacsorázni. Rám nézett, és csak ennyit válaszolt:
Hirdetés
Nem! A válaszom most, és később is mindig ugyanez lesz. Biztos vagyok abban, hogy úgy érzed, már unalmas a feleséged, és valami változatosságra vágysz, amelyet bennem vélsz megtalálni! De a feleséged gondoskodik rólad, vacsorával vár, és ápol, ha megfázol! A feleséged az, aki kiáll melletted, nem pedig egy másik nő, vagy én, akit alig ismersz.
Hirdetés
Azért mondom, mert amikor a gyerekem négy éves volt, a férjem egy fiatalabb, és szebbnek vélt nőért hagyott el engem. Úgyhogy gondolkozzál…”
Ferenc szinte szóhoz sem jutott, elszégyellte magát, elnézést kért. Akkor egy csapásra kitisztult előtte a kép: “Napokig azon gondolkodtam, amit a kolléganőm mondott és rájöttem, hogy igaza van. Akadnak okosabb, szebb, kedvesebb nők, mint a feleségem, de mégis ő az aki mellettem van. Tudom, hogy életem legnagyobb hibáját követtem volna el, ha akkor eljön velem vacsorázni.”
Azóta pedig sokkal több időt tölt a feleségével, és jobban odafigyel rá, segít neki jobban, hogy jobban egymásra hangolódjonak, és ismét olyan lehessen a kapcsolatuk, mint régen!
Neked mi a véleményed?