A harmincas, sármos fiatalember nem habozott kimondani: 53 éves vagyok, de még sosem volt ilyesmiben részem vonaton

Múlt nyáron a nagy melegben a vonaton utaztam, egy barátnőmet látogattam meg a Balatonnál. A vasúti kocsiban ezerrel bőgött a légkondi, így nem tudtam eldönteni, hogy fázzak, vagy melegem legyen.

A szomszéd ülésre leült mellém egy fiatal, feltűnően jóképű fiatalember, aki elővett egy szendvicset, és jó étvággyal enni kezdte.

Olvastam a kedvenc könyvemből pár oldalt, de rövidesen a következő megállónál kirándulók szálltak fel a vonatra: hat idősebb hölgy, valamennyien 70 év fölöttiek lehettek! Olyan zajosak voltak, és olyan jókedvűen beszélgettek, nevetgéltek, hogy elterelték a figyelmemet a könyvről.

Hirdetés

Bár nem szándékosan, de kihallgattam a beszélgetésüket, és kiderült hogy várost nézni igyekeznek Keszthelyre. A mellettem ülő fiatalember felnézett a szendvicséből, és elmosolyodott, egyenesen a szemembe nézve így szólt:

Hirdetés

“Az az igazság, hogy irigy vagyok, olyan jó lenne, ha majd ennyi idősen ilyen sok barátom lenne, és ekkora lendülettel, és ilyen vidáman mehetnénk kirándulni. Látom, maga is valami hasonlón gondolkodott el…”

Bár 53 éves vagyok, de elpirultam: még sosem éltem át hasonlót: teljesen elérzékenyültem, hogy ezt a nálam akár 20 évvel fiatalabb férfit is így meghatotta ezeknek az idős hölgyeknek a felszabadult öröme.

A további vonatutat a felszabadult légkör határozta meg. Én magam is elfogadnám, ha valaki azt mondaná, hogy 20 év múlva hasonlóan vidám és energikus idős hölgy leszek majd…

A kép illusztráció, forrása a pixabay.com oldal

Hirdetés