“Megvizsgálta, nem tudott segíteni. Ekkor a néni megkérdezte, mennyivel tartozik….”

A tegnapi cikkünkre reagálva, egyik kedves olvasónk az alábbi tanulságos, sokat mondó történetet osztotta meg velünk kommentben:

“A XI. kerületben taxizom, és egy idős néni, akit rendszeresen vittünk haza, mindig panaszkodott a sorsra, hogy a lánya lebénult, és nem gondolta volna sohasem, hogy őneki kell felnevelnie az unokáját.

Ekkor rábeszéltem, hogy hívja fel Csókay professzor urat, mert biztos voltam benne, hogy kimegy a lakásra és megvizsgálja a lányát.

Hirdetés

Az elgondolásom bejött, de sajnos, miután megvizsgálta a hölgyet, a professzor úr válasza az volt, hogy sajnos nem tudunk segíteni a bajon.

Amikor megkérdezte a néni, hogy “mivel tartozom?”, akkor azt mondta, hogy:

semmivel és sajnálom, hogy nem tudok segíteni.

Én utólag halottam ezt, de itt szeretném tisztelettel megköszönni, hogy kifáradt és megvizsgálta a beteget, amiben egyébként biztos voltam.

Hirdetés

Köszönöm tisztelettel a professzor úrnak, hogy a belé helyezett bizalmamnak eleget tett és, személyes megjelenésével enyhített a család fájdalmán.”

A magunk részéről is minden tiszteletünk és elismerésünk az olyan orvosoknak – köztük Csókay professzor úrnak – akiket nem a hálapénz, hanem a gyógyítás és a beteg embereken való segítés motivál. Akik ugyanolyan odaadással látják el a nincstelen nénit, mint a milliomost.

Oszd meg, ha szerinted is ez a követendő példa! 

(Képünk illusztráció)

Hirdetés