Szó szerint könnyek között “mond köszönetet” a kutya, amiért elhozták a menhelyről, és befogadták őt

A kutya az egyik, ha nem a legjobban háziasított állatunk, teljes mértékben kötődik az emberhez, érzelmileg, és életmódját tekintve egyaránt. Ők az egyetlen olyan állatfaj, amelynek még latin nevében is szerepel a “familiaris”, azaz a  “családhoz tartozó” utótag. (Érdekesség, hogy nem teljesen a mai farkasból, hanem a farkas egy olyan alfajából háziasították a kutyusokat, amely mára már kihalt.)

Ezek az őszinte, és rendkívül hűséges állatok minden körülmények között számítanak ránk, és mi is számíthatunk rájuk. A különbség csak abban áll, hogy ők még abban az esetben is hűségesek maradnak hozzánk, és nem táplálnak haragot a szívükben, ha elhagyják őket, még ilyenkor is csak a kétségbeesés és a szomorúság lesz úrrá a kis lelkükön.

Mindig öröm látni, amikor egy ilyen tiszta lelkű élőlény élete végre egyenesbe jön, így amikor egy menhelyen élő, bizonytalan sorsú, és elhagyatott jószágot valaki örökbe fogad, és hazaviszi őt az otthonába.

Ezek a kutyák nagyon is értik, hogy mi történik körülöttük, és teljesen tisztában vannak azzal, hogy a bár jószándékú, de személytelen és szűkös körülmények közül, amelyet a menhelyi dolgozók tudnak biztosítani a számukra, egy méltó otthonba kerülnek, ahol szeretik őket, és igényeiknek megfelelően gondoskodnak róluk.

Az alábbi videó felvételen egy bántalmazott kutyust láthatunk, akit éppen azért vettek el az előző gazdájától, mert kegyetlenül bánt az állattal. Ezután egy menhelyre került, és itt ismerkedett meg az új gazdájával, akivel nagyon hamar összebarátkoztak.

A felvételen is látható, hogy a kutyus milyen barátságos, és annak ellenére, hogy a múltban milyen méltatlan módon bántak vele, teljesen közvetlen, és teljes bizalommal fordul megmentője felé. Ahogyan a mancsával magához húzza az új gazdája kezét, láthatja, hogy egy különösen intelligens, kedves állattal van dolga.