Terjedőben egy szokatlanul értelmes kihívás: 21 napig mellőzni kell egy méregező szokást, amit mindannyian ösztönösen csinálunk

A különböző online kihívásoknak manapság nagyon nagy keletje és divatja van. Nem telik el úgy egyetlen év sem, hogy ne lenne egy-egy alkalom, amikor egy új (és az esetek többségében sajnos nem kifejezetten értelmes) kihívás több százezer embert meg ne mozgatna.

Bár sok kihívás van, ami értelmetlennek, vagy akár veszélyesnek is tűnik, ezek közül egyesek eredetileg hasznos célért jönnek létre (mint pl. a jeges vödör kihívás eredetileg az ALS nevű betegségben szenvedőkre, illetve magára a betegségre kívánta felhívni a figyelmet), a nemes cél azonban sokszor elveszik a kihívás megvalósításában.

Létezik azonban egy olyan kihívás, amely a megvalósítását tekintve is kivételes… Amiről eddig még csak kevesen hallottak. Pedig a többivel ellentétben, ennek kifejezetten nagy haszna, és hatalmas ereje van:

Te hallottál már Deal Bowen Atyáról? Ő egy amerikai lelkész, aki egy különleges feladattal lepte meg híveit. Az igazán furfangos atya azt találta ki, hogy egy nem mindennapi kihívásra invitálta meg őket.  A játék lényege az volt, hogy huszonegy napig ne panaszkodjak, illetve ne pletykálkodjanak, és ne mondjanak negatív kritikát senkire és semmire. Ha ez mégis megtörténik, akkor a csuklójukon lévő karkötőt húzzák le, fordítsák meg, és  kezdjék el elölről a huszonegy napot.

Semmi nagy bonyodalom nincs a dologban, azonban mégis erős kitartás szükséges hozzá. Még a papnak is egy kerek évre volt szüksége, hogy betartsa. Azt mondtam, hogy valóban sokáig koncentrálnia kellett, és egész nap figyelnie a gondolataira, de amint belejött a hátralévő napok csak úgy elrepültek.

A legtöbben bár belekezdtek, hamar abbahagyták. Persze voltak olyanok is, akik minden erejüket lantba vetve igenis végigcsinálták. Az emberek elkezdték egymást biztatni, hogy csinálják ezt a kihívást, mert számtalan jó dolog történt azóta az életünkben. Még az online felületet is meghódította, és a Facebookon számos ember hívta meg ismerőseit erre az eseményre.

Azok, akik végigcsinálják, fantasztikus megtapasztalásoknak a tanúi. Egy tanár, aki nemrég csinálta végig azt  mesélte, hogy bár többször is újra kellett kezdenie végül sikerült végig csinálnia. Sokkal könnyebb akkor lett számára, amikor férje is csatlakozott a kihíváshoz. Így osztozott vele a feladatban, és támogatták egymást.

Ez a nem minden napi feladat segített felnyitni a szemeit, és meglátni azt, mégis mennyit pletykálkodott,  és folyamatosan panaszkodott. És felismerte azt, hogy ennek a módszernek a segítségével képes megváltoztatni a magáról, másokról, és a hétköznapi helyzetekről alkotott gondolatait. Sokkal energikusabb lett. Már nyoma sincs az anno mindennapos “fáradt vagyok”-nak, vagy “nem alszok eleget”-nek, és a “nincs időm semmire” fejezetnek.

Mára fantasztikusan kiegyensúlyozott, és kipihent. Azt újságolja, hogy még a családon belüli kommunikációjuk is teljesen új szintre emelkedett. Sokkal többet dicsérik egymást, és az otthonuk már szinte a béke szigetére változott.

Persze azt is beismeri, hogy ezt nem volt  könnyű elérni. Sok időre és tudatos energiára van szükség. De úgy gondolja, hogy ha szokásaid és a gondolkodásod változik, akkor már sokkal könnyebb lesz. A titok egyszerűen az, hogy ne add fel!

Érdekesség, hogy ha  21-30 napig terjedő időtartamban gyakorolunk egy új szokást, akkor arra a tudatalattink “rááll”, vagyis már lényegében automatikusan követni fogjuk a jövőre nézve. Márpedig ez a kihívás egy igen hasznos szokás elsajátításában segíthet minket! És végre valami, ami ártani egészen biztosan nem fog!

Kedvet kaptál a kihíváshoz? Ha igen, mindenképp írd meg élményeidet kommentben!

Forrás: blikkruzs.hu,  willbowen.com