Egy zárda mellett folyó építkezésen a munkások mindennapjait harsány káromkodás kíséri, ami nagyon bántja az apácák fülét. Az egyik nővér úgy dönt, hogy megpróbálja jobb belátásra bírni a férfiakat. Szeretné elérni, hogy szelídebb hangnemben beszéljenek, és talán egy kicsit közelebb kerüljenek a hithez is.
Hirdetés
Az apáca gondosan megfontolja, hogyan közeledhetne hozzájuk anélkül, hogy zavarja a munkát. Végül úgy határoz, hogy az ebédidő lesz a legalkalmasabb pillanat erre, hiszen akkor szívesen fogadják a társaságot. Csomagol magának néhány szendvicset, és elhatározza, hogy a munkásokkal fog ebédelni aznap.
Mikor elérkezik az ebédszünet, az apáca odalép a munkásokhoz, akik épp a pihenőjüket töltik. Széles mosollyal köszön nekik, remélve, hogy barátságos fogadtatásra talál. Bátran megszólítja a társaságot:
– Jó napot, uraim! Ismerik Önök Jézus Krisztust?
Hirdetés
A munkások döbbenten néznek össze, a csend szinte tapinthatóvá válik a váratlan kérdéstől. Aztán egyikük hirtelen úgy dönt, hogy válaszolni fog – de a saját, kissé pikírt stílusában. Felkiált, hogy az építkezés másik oldalán dolgozó társai is meghallják:
– Héé, ismeritek ti Jézus Krisztust?
A távolban ülő munkások egy pillanatra elgondolkodnak a furcsa kérdésen, majd egyikük visszakiált:
– Mé’ kérded?
Hirdetés
A munkás nem késlekedik a válasszal, széles vigyorral kiált vissza:
– Mert itt van a felesége az ebéddel!