Elizabeth Jane Cochran neve legendássá vált, ő volt az első női oknyomozó újságíró az egész világon, Nellie Bly álnéven. Nagyon sokat tett a nők jogaiért, valamint a gyermekmunka visszaszorításáért. Írásaival szörnyű és embertelen dolgokról rántotta le a leplet. Legérdekesebb tudósítása ugyanakkor egy bolondokháza borzalmairól szól.

A New York World című újság alkalmazottjaként úgy döntött, bejut a sokak által hátborzongatónak tartott Blackwell-szigeti Lunatic elmegyógyintézetbe. Munkatársai őrültségnek tartották a dolgot, ő azonban nem tágított! Módszeresen felépítette, hogy egy elmebeteggel azonosítsák: gyakorolta az arckifejezéseit tükör előtt fényképek alapján, szándékosan elhanyagolta magát, és ápolatlannak hatott.

Amikor már készen állt, bejelentkezett egy panzióba, ahol egész éjszaka kiabált és szaladgált a szobában. A vendégek és a személyzet biztos volt benne, hogy őrült, ezért kihívták hozzá a rendőröket. Így már az őrültség gyanújával került orvosok elé. Többen megvizsgálták, és minden orvost sikerült átvernie: beszállították a hírhedt bolondokházába! Arra azonban még ő sem volt felkészülve, hogy ott milyen körülmények uralkodnak!

Egy zsúfolt kompon vitték őt a szigetre, ahol már látszott, hogy emberi bánásmódra nem igen számíthat. 10 napot töltött el ott, és minden perc borzalmas volt! Bár sok hátborzongató pletyka keringett az intézményről, de már az első napon nyilvánvalóvá vált, hogy valójában sokkal inkább börtön (ráadásul abból is a legrosszabb fajta!), mint gyógyításra szolgáló intézmény.

A zsúfolt intézményben sem rendes ételt, sem pedig rendes italt nem kaptak az ápoltak, és úgy voltak kezelve, mint az állatok. Bántalmazták, verték őket, akiket pedig veszélyesnek tartottak, sok esetben összekötözték egymással, és még mozdulni sem tudtak. Nem volt ritka, hogyha rosszat csináltak, az volt a büntetésük, hogy az udvaron padhoz kötözve töltötték az éjszakát, akár szélben és esőben is.

Fürdés helyett jéghideg vízzel öntötték őket nyakon, de ha ez még nem lett volna elég, fűtetlen helyen kellett aludniuk, ahol szinte egyáltalán nem takarítottak, és kivétel nélkül mindenki tetves lett.

Az undorító mocskot, bűzt az koronázta meg, hogy az egyébként is romlott ételt patkányoktól hemzsegő ebédlőben kellett elfogyasztaniuk. Amikor Elizabeth 10 nap után kijött az intézményből, nemcsak újságcikket, de könyvet is írt arról, amit bent tapasztalt. Az volt a konklúziója, hogy ezeket a körülményeket még az egészséges emberek sem bírják sokáig, és pár hónap alatt szinte bárki megőrülne, ha egy ilyen helyre zárják be.

Ráadásul a frissen beszállított nők jelentős része Elizabeth véleménye szerint eredetileg nem volt mentálisan beteg, csak szegény, vagy pedig nem értettek jól angolul. Elizabeth munkája nem volt eredménytelen! Miután a könyvet kiadták, a kormány intézkedett, a betegek körülményeit pedig jelentősen javították. Neked mi a véleményed?